HAESF – Private Trip in Vegas

1 09 2009

Egyesek úgy gondolnák, állandóan csak a bulikról írok, túl sok van belőlük, nah most ők kezdjenek el másik blogot olvasni! 🙂 Partiból sosem elég!

Először is szeretném megköszönni a skacoknak (név szerint Andrisnak, Péternek és Tibinek), hogy bevállalták a hétvégét Vegasban, nem volt egyszerű összehozni. Talán én utaztam legrövidebben, én csak 2000 kilométert autókáztam (1000-1000 oda-vissza), de megérte. A többiek kicsit messzebbről jöttek, ők repcsivel tették meg a nagy utat.

Elég betegen indultam neki a sivatagnak, és nem is volt túl felhőtlen az út. A hőmérséklet laza 110 fahrenheit volt aznap (43 °C), és balszerencsémre az autókámban elhalálozott a légkondi. 43 fok árnyékban, de a ugye a Mohave sivatagot nem azért hívják sivatagnak, mert túl sok árnyékot adó fa lenne út közben, egyszerűen kifejezve sokkal melegebb volt a nap sütötte kocsiban:

Kicsit sivatag?

Kicsit sivatag?

Útközben végre sikerült lefényképezni kedvenc utcanevemet, a bátrak megpróbálhatják kiejteni:

Zzyzx utca itt jobbra

Zzyzx utca itt jobbra

Egy dolgot biztosan lehet tudni erről a településről, ami már a nevéből következik: mivel a helységnevek benne vannak az angol szótárban, így hivatalosan is ez a szó az angol szótár utolsó szava. Könnyen lehet, hogy nem csak az angol nyelvű országok, de az egész Föld nevű bolygón szó szerint ez a “legutolsó hely”. Na jó, mozaikszavakkal ezt is lehetne űberelni, tuti rövidítenek valamit “Zzzzz”-nek is, de Zzyzx nem mozaikszó.

Laza 950 kilométer után megpillantottam a célhely körvonalait, vicces, hogy 14 kilométerről már minden egyes hotelt pontosan ki lehet venni, persze itt 300 méter magasak a szállodák 2000 szobával:

Vegas távolból

Vegas távolból

Megérkezve szomorúan konstatáltam, hogy a szobánkból kihagyták a hűtőt – mindenhol arra utaznak, hogy ne a szobában italozgassak, hanem a földszinten fizessek ugyanazért, de próbáltam megoldani a problémát, és kifosztottam a jégautomatát:

Jack barátunk a fűrdőszobában

Johnnie barátunk a fürdőszobában

Az éjszaka nehezen indult,  gyakorlatilag mindenkinek késett a repülőgépe, akadt olyan akit betegség gyengített vagy épp csak az egész napos autókázás fárasztott le. Bennem Andris lelkesedése tartotta a hitet, hogy ebből az éjszakából még ki lehet hozni valamit.

Vegasról már a reptéren megállapíthatod: ez a városa a pénz és a szép lányok városa, sok helyen már a reklámok is azt állítják, hogy itt minden van, viszont ha olyan szórakozást szeretnél, amiben nincs alkohol, drog vagy lányok, akkor már komolyabb fába vágtad a fejszédet.

Andrisnak köszönhetően az első koktélok egyből a reptéren lecsúsztak, a következő kört a hotelben ittuk. Végül elkészült a csapat, de az eredetileg tervezetthez képest jelentős csúszásban voltunk, a repcsiknek 8-ra kellett volna landolnia 11 helyett. Bevetettem vadiúj cipellőmet is, mire mindenki felsikított körülöttem: a Vegashoz kellő PIMP hatást keltette. Az információs pultnál a többiek csak egy dolgot kérdeztek: “Hol van a legtutitt buli a legtöbb lánnyal aznap este?”. Így kötöttünk ki a Hugh Hefner utcában található Palms Resort-ban, ami a Playboy Club, Moon Nightclub, Rain Nightclub és Ghostbar nevű szórakozóhelyeknek ad otthont.

Palms Resort and Casino

Palms Resort and Casino

Laza másfél órás sorban állás (és fejenként 6000 HUF) után be is jutottunk az 52-53. emeleten található Rain nevű szórakozóhelyre, ami nem okozott csalódást. Körülbelül fél órán keresztül nem is tudtam mit csinálni, csak bámultam a legextravagánsabb partihelyet, amit valaha láttam – pedig mi csak két emeleten töltöttük az egész estét, a medencés és a VIP cabana emeletre nem is mentünk.  Utóbbi kicsit drága, az asztalfoglalás 750 dollártól kezdődik, amiben még semmilyen innivaló nincs, szóval lazán 200 000 HUF fölött van egy este, ha ott szeretnél leülni egy asztalhoz.

Kilátás a második emeletről...

Kilátás a második emeletről...

Mutassatok bulihelyet ennél jobb kilátással...

Mutassatok bulihelyet ennél jobb kilátással...

A Rain Club leginkább a valóságshow-kban vált közismertté, jellegzetessége, hogy talán a világon az egyetlen hely, ahol változtatják az időjárást az épületen belül, pár óra leforgása alatt csinálnak esőt, havazást és szárazságot is az tánctéren. Hópelyhek szállingóznak, majd kis fázás után hamar tűzgolyók repkednek mindenfelé, elég egyedi a látvány.

Ideiglenes díszletelem: a tűzgolyó 2-3 másodperc alatt semmivé válik

Ideiglenes díszletelem: a tűzgolyó 2-3 másodperc alatt semmivé válik

A közönség sem volt teljesen hétköznapi, persze ezen a szórakozóhelyen nem sok mindent lehetett hétköznapinak nevezni:

A Black Eyed Peas fele is ott partizott aznap este

A Black Eyed Peas fele is ott partizott aznap este

Partiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Partiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

A medencéket meg sem találtuk. Srácok, látta bárki a medencéket? Elég hideg volt, az 53. emeleten rendesen fújt a szél, de azért egy ilyen medencét megpillanthattunk volna:

Medence is volt!

Medence is volt!

Liftre várva

Liftre várva

Dj AM neve ismerősen cseng? Otthon kevésbé ismert, én is inkább csak a tv-ben láttam, hiszen ő a legfelkapottabb DJ Kaliforniában, így minden egyes jelenlegi celebritás szülinapján, eljegyzésén, esküvőjén stb, ő játszik, szóval ahányszor Paris Hiltont vagy hozzá hasonló személyek buliját látod a hírekben, annyiszor egy Dj AM felé bulit láttál. Dj AM egyébként a Crazy Town nevű banda gitárosa is:

Nah, ő játszott itt Rain-ben péntek este. Szombaton pedig Paul Oakenfold. Először meg voltunk lepődve, hogy itt kicsit más kaliberű személyek pörgetik a bakeliteket, utólag realizáltuk csak, hogy ők itt a rezidensek, azaz minden egyes pénteken és szombaton ők játszanak a Rain Clubban. Otthon Oakenfold azért megtöltötte a Papp László Sportarénát vendégekkel :).

Be kell valljam, hogy nekem ennyi ínyencség ellenére lassan jött meg a kedvem. Fájt a fejem, nagyon fáradt voltam az utazástól, így kezdetben inkább csak sört ittam és nehéz volt átvenni a Vegas életérzést. A parti-láz akkor tört rám, mikor egy körülbelül 150 centi magas ázsiai lány odalépett hozzám, hogy ők most mennek haza, viszont van két Long Island-je, és az egyiket meg kell innom vele húzóra. 40 kilója ellenére a simán leivott a leányzó, nekem vagy kétszer addig tartott, szerintem a tequilás-rumos résznél lassítottam be, bár ezek az összetevők eredményezték, hogy onnantól engem nem lehetett lelőni, pár órával később, mikor mindenki más ment volna haza, én akartam maradni.

Szombat

Vegasban évente négyszer esik. Itt nem igazán a csapadék mennyiségét mérik, azt nincs értelme, inkább az esők darabszámát. Persze, melyik nap esne, ha nem aznap, amikor mi is itt vagyunk.

Párizsban beborult az idő

Párizsban beborult az idő

Esett, és én imádtam. Előtte nap 43 fokban nem lehetett kimenni az utcára. A többiek ezt nem tapasztalták, én érkeztem egyedül sötétedés előtt, de délután 3-kor életveszélyes volt a hőség. A kis eső meg 28-30 fok hozzá szó szerint jól esett. Bár fényképen nem mutat olyan látványosan a beborult ég, de ez van. Bezzeg egy légkondis limóban nem zavarna a hőség.

Mi bemenekültünk az eső és a korai éhhalál elől a Harley Davidson étterembe, és ha jól emléxem Fajita-nak hívták a fogást, amit rendeltünk. Jó döntés volt, négyünknek pontosan 10 tányéron hozták ki az uzsonnát, szerintem mindannyian hagytunk rendesen a tányérokon, nem bírtuk legyűrni:

Háttérben a vaslánc-függöny meg egy Harley... előttünk az aznapi lakoma.

Háttérben a vaslánc-függöny meg egy Harley... előttünk az aznapi lakoma (10 tányér négy főre).

Copperfield Dávid

Dickens 1850-ben megjelent regényét bizonyára sokan olvastátok, de nem, ő nem járt Vegasban. Ellenben a történelem legsikeresebb illuzionistája, aki tiszteletből felvette Dickens legismertebb hősének nevét, azaz David Copperfield itt lép fel. Pályafutása során az ő show-ira eddig több, mint 40 millió jegy kelt el 1 milliárd dollár értékben.

David Seth Kotkin 1956-ban született, 10 évesen kezdett bűvészkedéssel foglalkozni, általában túl félénk volt: így próbált beilleszkedni, később pedig a lányokat meghódítani. 19 éves korában került Hawaii-ra, ahol a Pagoda Hotel varázs showjának házigazdája lett. Egy hollywoodi producer segítségével készítette el első tv-s show-ját, majd több, mint 20 hasonló készült 1977-2001 között. Mára 11 Guinness rekordot tart, többek között a legtöbb rekordot tartó bűvész rekordját.

  • Egyéni előadóként a világon legtöbb eladott jegy
  • Minden idők egy hét alatt legnagyobb Broadway bevételű előadása
  • Egy év alatt legtöbb előadott magic-show
  • A történelem legnagyobb színpadra vitt trükkje
  • Stb. stb. stb. 🙂

Mivel a legismertebb illuzionista a világon, így a legtöbb trükkje fellelhető a neten is, és sajnos sok helyen le is leplezik hogyan csinálta, ami utólag is nagyon élmény romboló. Az egyik kedvencem élőben a következő volt (videón azért nem is olyan bonyolult rájönni, hol a trükk):

Egyébként tavaly decemberben kórházba szállították az egyik segédjét – vágásokkal és jelentős vérveszteséggel – mert beszippantotta a fenti ventilátor.

Ezt már sok helyen láttam, mégis ugyanezt a trükköt Copperfield adta elő a legjobb hangulatot  teremtve:

A ‘kis’ trükkök talán a legjobbak, ezek majdnem mindegyike most is szerepelt. Vicces visszanézni milyen volt 20 évvel ezelőtt:

Az egész estében az volt az egyedülálló, hogy alig 10 méterre csinálta mindezeket a trükköket, mi vígan sörözgettünk az asztalunknál, míg ő a közönségből folyamatosan új és új embereket vont be az előadásba. Frizbiket dobáltak, labdák pattogtak, és ha csak nem távirányítású robotfrizbik meg NASA által fejlesztett hőkövetős labdák voltak előre beprogramozva, kinek a kezében landoljanak, akkor nem beépített emberek segítségével történt, amit láttunk. Másik verzió, hogy rajtunk kívül mindenki más beépített ember volt, de ezt sem hiszem. Ennek egy másik változatát adta elő aznap este, lottószámos, rendszámtáblás megjósolós, eltüntetős, elővarázsolós, és tényleg azt érzem, nincs értelme a ‘hogy csinálta’ kérdést firtatni, inkább csak élvezd az előadást, szerintem nagyon jó:

xs

A Wynn hotel még Vegas szinten sem kispályázik. 2716 szobája közül a legkisebbek 60, a nagyobbak 650 négyzetméteresek! A földszinten egy 10300 négyzetméteres kaszinó, és egy 20700 négyzetméteres kiállítóterem található 7100 négyzetméternyi üzlethelyiség mellett. A tavaly átadott Encore nevű hotellel összeépítették (közös a tulaj), így a komplexumnak összesen 4750 szobája van. Az épület az alacsonyabbak közé tartozik, csupán 187 méter magas, viszont minden létező értékelésben a legeslegtöbb csillagot kapta, azaz ez az űberluxus, ennél már nincs luxusabb fokozat. Egyébként az egészet laza 2 700 000 000 dollárból (2.7 milliárd $) dobták össze, ezzel az Egyesült Államok történelmének legnagyobb magántulajdonú építkezése volt. (A World Trade Centert simán kihozták 1.7 milliárdból.)

Wynn + Encore

Wynn + Encore

A hotel rendelkezik a világ legnagyobb belső VoIP és leggyorsabb HDTV hálózatával: a szobákba minden a lehető legkomolyabb technikával van bevezetve. Az első hotel volt a Vegas Strip-en, amiben autószalont nyitottak: egy nem éppen hétköznapi Ferrari-Maserati kereskedést. Sajnos egyelőre nem az én árkategóriámban forgalmazzák a kocsikat: itt csak 30 és 300 millió forint közötti járgányokat lehet venni.

Ferrári-Maserati szalon a hotelen belül

Ferrári-Maserati szalon a hotelen belül

Az a baj, hogy nincs értelme a hotelről írnom, mert úgy sem tudom felsorolni, miben is egyedi meg különleges. A világ legkomolyabb éttermei, szórakozóhelyei, medencéi, golfpályái ebben a hotelben vannak. Persze, biztos találsz jobb éttermet: egyet New Yorkban meg egyet Londonban. Akad ennél nagyobb golfpálya az USÁban, de az is csak nagyobb, nem feltétlenül jobb. Vannak hotelek, amik egy-egy tekintetben kiemelkedőek, de ez a hotel összességében a csúcsok csúcsa.

Mi sajnos nem ilyenben laktunk

Mi sajnos nem ilyenben laktunk

És a fűrdőszobánk sem ilyen volt.

És a fűrdőszobánk sem ilyen volt.

Most kedd este van, megpillantottam, mit kínálnak péntek-szombatra: a legtöbb típusból elfogytak a szobák (kétágyas vagy az utcafrontra nézők már nincsenek), a Wynn toronyban 150 000 HUF esténként egy egyágyas szoba, míg az Encore-ban már 80 000 HUF-ért aludhatsz a legolcsóbb szobácskában. Ha két hónapra előre lefoglalod, akkor persze jóval olcsóbb, meg lehet úszni a péntek-szombat estét ugyanennyiből.

A honlap sem semmi: Wynn Las Vegas, akit érdekel mit talál még itt, kattintson!

Na jó… ismertek. Szerintetek mi miért jöttünk ebbe a hotelbe? Nem, nem golfozni. Természetesen a buli miatt!

A taxiból kiszállva még nem sejtettük, mi vár ránk. De azt már egyből éreztük, hogy mi friss diplomás magyarok Vegashoz túl kicsik vagyunk:

Az élet 210 cm fölött...

Az élet 210 cm fölött...

Még a kicsinek is le kellett hajolnia, hogy ne legyen annyival magasabb nálam. Ők a bejárat előtt beszélgettek, és ugye a kedvünk jó volt, szóval azonnal kértem egy közös képet 🙂

Az épületen belülre érve gyorsan megpillantottuk a sorban álló tömeget, ha előtte nap sikerült egy 100 méteres sort kiállni és bejutni a buliba másfél óra alatt, akkor a szombat esti felhajtás már nem okozhat gondot. Laza 300 méteres sor, fiatal az este, nem lesz itt gond. Vagyis mégis. Beálltunk a sor végére, és kiderült, hogy ez az a sor, amelyikben azok az emberek állnak, akiknek van asztalfoglalása. Hm… 4-en vagyunk, de ugye ebben a club-ban 120 000 forint egy asztal 4 főre (amiben már benne van egy üveg pezsgő ára is), de hát az mégis csak sok. Meg persze kell adni borravalót is, meg mit jelent négy szomjas ifjúnak egy üveg pezsgő? Egy kicsit elszörnyedtem, hogy a 300 méteres sorban állnak azok, akik ennyit hajlandóak kifizetni, akkor mi vár a másik sorban?

A másik sor is  egyből megvolt, és elkezdtük szedni a lábunkat, hogy beállhassunk a végére. Negyed óra gyaloglás után feladtuk, mert még nem lehetett látni a sor végét, csak azt, hogy minimum 5000 ember várakozik előttünk. De ekkor már Andris szeme csillogott, teljesen összefutott a nyál a szájában. Ilyen buliban még nem voltunk, és nem is valószínű, hogy egyhamar visszajövünk ide, szóval nem tudtuk mit is kezdjünk a helyzettel. Talán a hihetetlenül nagy sármomnak vagy a ezüst színű PIMP cipőmnek köszönhető, de egy helyi díler azonnal kiszúrt minket: ha neki fizetünk kb 3x-os összeget, azonnal bevisz minket. Lehet, az elhatározottság látszott a szemünkben, vagy csak már kellő mennyiségű élményt és szénsavas árpakivonatot gyömöszöltünk magunkba a Copperfield show-n, a lényeg a lényeg, a srác megtalált minket, mi pedig hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy óriási összegeket veszünk fel a bankautomatából. A srác kapott 50 dolcsit (10 000 HUF), ő rámutatott, melyik szétgyúrt kidobóval kell kezet fogni. Jött a jelenet a Diszkópatkányok című filmből: 100 dollár (20 000 HUF) a marokban, és laza kézfogás az ajtónállóval: egyből rajta voltunk a VIP listán, meg sem kellett nézni, csak dobott egy mosolyt, mintha ovi középső óta haverok lennénk. Onnantól jött még a belépő: fejenként 30 dollár (6000 HUF) és már bent is voltunk Vegas legkomolyabb szombat esti partihelyén!

Azt éreztük, hogy ez marha drága volt, de legalább nem 4-5 órát állunk sorba. Kérdéses, hogy egyáltalán bejutottunk-e volna, vagy szidunk mindenkit, mert egyetlen vegasi szombat esténket sorban állva töltjük. Megláttuk mi várt ránk odabent: és teljesen elámultunk  a látványtól. Andris hátrakiáltott: “Gyertek már, ez még csak a ruhatár”.

XS club - bentről kifelé nézve

XS club - bentről kifelé nézve

XS club - Az egyik medence

XS club - Az egyik medence

Luxus vagy luxus?

Luxus vagy luxus?

Voltatok már bulihelyen, amit 20 milliárd forintból építettek fel? Tudom, az egész hotelhez képest ez a 4000 négyzetméteres szórakozóhely semmiség, de hát akkor is. 30 kültéri Cabana és 95 db. elkerített rész ahol egy kevéske privát szférát biztosíthatsz magadnak, bár ugye mindenki jöhet mehet, de lehet saját nyugágyas – plüss borításos franciaággyal megspékelt napernyős részed a medence mellett. A medencéket eleve társasági életnek tervezték, a legnagyobb részen 20-30 cm mély a víz, azaz mindenki belemegy, a lelkesebbek ruhástól ugranak a mély vízbe. A dekoráció minden szempontból különleges, 10600 égő biztosítja az világítást. Van egy egyedi koktéljuk is, amit “Don Perignon Enotheque” pezsgőből és “Louis XIII dey Remi Martin Black Pearl” cognac-ból kevernek. Ebből pohárkával nem lehet kérni, csak egész üveggel: ára $10000 (2 000 000 HUF).

A nagyon durva péntek esti buli után azt gondoltuk, hogy azt már nem lehet felülmúlni. Másnap, szombat este mégis sikerült (vicces megpillantani a 30-50 sec közötti részben a sorban álló tömeget, ami kilométer hosszan tekereg a hotelen belül):

Az első tequila + Long Island kombó.

Az első tequila + Long Island kombó.

Belülről

Belülről

Fürdünk vagymi

Fürdünk vagymi

Youtube-on még sötétebb lett a videó áttömörítés után, mint eredetileg, de azért pár apróságot csak ki lehet venni:

Hajnali 5 után már elkezdett fogyni a tömeg, de sajnos a zenét is rendesen elrontották addigra:

Az ‘Adios Motherfucker’ nevű koktélt ajánlom mindenkinek, minden tud, amit egy igazi koktélnak tudnia kell:

Andris utolsó koktélja: 'Adios Motherfucker'

Andris utolsó koktélja: 'Adios Motherfucker'

Ebbe a buliba korán érkeztünk, egy kis extra felárért cserébe hamar bejutottunk és reggel 7-ig partiztunk. Ilyet sem sikerült soha máskor az Egyesült Államokban. Mindenképp megérte, gyertek mind Vegasba bulizni!

Reklámok




Maze party

26 08 2009

cm_080809_maze_flyer_combo

Buliztál már labirintusban? Nekünk is ez volt az első, de ez nagyon komolyra sikerült. Természetesen egyből google térképet kerestünk a helyszínhez, de sajnos google-nek csak valamelyik korábbi labirintusról van műholdképe, az idei ennél sokkal bonyolultabb volt.

A szalmabálákból épített 3-4 méter magas falak teljesen áthatolhatatlanok voltak, felmászni sem lehetett, így kénytelen voltál az útvesztő mélyébe hatolni, ahonnan már nem volt egyszerű kiút. A dolgot rengeteg zsákutca és elágazás tette viccesebbé, ami azt eredményezte, hogy legjobb esetben is kb 15 perc alatt találtuk meg az egyik teremből a másikba vezető utat, míg kissé ittasabb állapotban ezek a szintidők exponenciálisan nőttek.

Még világosban sem olyan egyszerű...

Még világosban sem olyan egyszerű...

A tavalyi labirintus

A tavalyi labirintus

Mivel korábban mindig én vezettem és nekem kellett visszafognom az ivást, ezen az estén bepótoltam a lemaradást, és a gallonos borosüveggel kezdtem bele a partizásba. Az embereknek nagyon tetszett az ötlet, mindenki koccintani akart velem, kevés olyan őrülttel találkozni, aki négy liter piával mászkál.

Örs vigyáz a piámra :D

Örs vigyáz a piámra 😀

Épp eltévedve, buli után kutatva, kissé ittasan:

Megvannak a nagy jégkockás ivós jelenetek az amcsi vígjátékokból? Itt találkoztam először ilyennel is, bizonyára csak azért, mert az egyetemi éveimet nem itt töltöttem:

Ivókocka - előkészítve

Ivókocka - előkészítve

Az egésznek annyi a lényege, hogy a jégbe vájt mélyedésen átfolyik az innivaló, így a másik oldalon már tökéletesre behűtött nedűt lehet elfogyasztani.

Aki komolyan gondolja, az így csinálja:

Beöltözős buli volt - mindenki elég furán nézett ki.

Beöltözős buli volt - mindenki elég furán nézett ki.

Az éjszaka legkomolyabb ruhája: PIMP szőrös bunda, ami magától világított! nekem is kell ilyen!

Az éjszaka legkomolyabb ruhája: PIMP szőrös bunda, ami magától világított! nekem is kell ilyen!

Zeneileg nem volt valami kiemelkedő a választék, de a bor elfogyasztása után már nem is igazán foglalkoztam vele. Az innivalóból sok is volt, számomra korán befejeződött a party, szerintem 1 óra körül beültem a kocsiba és alukáltam. Örs próbált felkelteni, de reggel 6-7ig nem sikerült neki sem.

Jó volt az este, tetszett, sok ilyet még!





July 3

16 07 2009

Az egész 1776-ban kezdődőt. Vagy még jóval előtte, de a mi történetünk kezdődhetne szimplán 1776-ban.

Július 4-én a Kontinentális Kongresszus kiadta a függetlenségi nyilatkozatot, melyen kijelentette, hogy a 13 amerikai kolónia innentől fogva nem a Brit birodalom része, hanem független állam. Aki nem hiszi, kérdezze meg Thomas Jefferson-t, az egész az ő hibája volt.

Az USA szülinapját tehát minden évben megünneplik július 4-én, ami olyan mint otthon az augusztus 20, csak ugye kicsit nagyobb felhajtással. Július 4 szövetségi ünneppé vált, mára a tűzijáték, parádé, fesztivál, piknik, koncertek, barbecue szinonimája lett. Végül nekünk is sikerült leautókázni LA-be a hosszú hétvégére.

Mivel egészen pontosan csütörtök este 10 fele sikerült Örsnek rábólintania, hogy utazzunk, péntekre már lehetetlen volt olcsó szállást foglalni, helyette inkább összepakoltuk a cuccunkat és nekivágtunk a csütörtök éjszakába nyúlóan autózni, pénteken meg lesz, ami lesz. Reggel 8 után valamivel oda is értünk a közvetlenül a Venice Beach-i tengerparton fekvő hostel-hez, ám hamar kiderült, aznapra ők sem tudnak elszállásolni. Maradt tehát az örök etalon: a hostel, ahol 2 évvel korábban nyáron megszálltunk az USA-trip után, a hostel, ami annyira gagyi, hogy tuti mindig van szabad hely. Ott simán ledobnak még egy matracot az egyik sarokba és máris van egy extra ágy valamelyik szobában. Más lehetőség híján ide kényszerültünk, de egy ágyon kívül amúgy sem volt másra szükségünk.

Péntek estére egy Miyagi nevű szórakozóhelyet néztünk ki a Sunset Boulveard-on.

Miyagis

Miyagi's

Útólag kiderült, hogy ez valójában inkább egy étterem, ahol este azért nem rossz a buli sem, és hogy a hely inkább pár évvel ezelőtt volt felkapott, mára kissé megkopott korábbi népszerűsége.

Magyarként Amerikában azért megvan az a lehetőségünk, hogy anyanyelvünkön kommunikáljuk, és simán lehet beszélni olyan dolgokról, amiről nem illik – a magyart úgy sem érti senki. Ehhez az itt eltöltött hónapok alatt eléggé hozzászoktunk, úgyhogy gondolkodás nélkül kritizáltuk a bejárat előtt kialakuló sorokat, hogy miért engedik elénk a másik sorból az embereket, mikor mi már itt várunk egy ideje.

Az előttünk elhaladó pasas felnéz, köszön nekünk magyarul, majd mivel pont mi kerültünk sorra, bekísért minket a bejáraton. Kiderült, hogy ő a menedzser, és mivel nem egyedüli magyarként dolgozik ott, sorra bemutatta az alkalmazottakat, akik kis hazánkból származtak. Kedvencünk a csapos srác volt: már mielőtt bemutatta nekünk a nagyfőnök, előtte közölte, hogy számunkra ma ingyen van a pia – amit csak akarunk, csupán a borravalót ne felejtsük el, mert azt mindig illik adni. Szóval végül bekerültünk egy egész kellemes clubba Los Angeles közepén, ingyen pia korlátlan mennyiségben, és a buli még csak most kezdődött. Nagyon pozitív változásnak vettük, hogy az ázsiai vendégek aránya nem 80%, mint ahogy azt San Francisco-ban megszoktuk, hanem többségében fehér emberek: gyanúsan sokan oroszul beszéltek, valójában szinte mindenki oroszul beszélt, de nem gond, kínaiul sem tudok, Friszkóban pedig mindenhol csak azt hallasz. 🙂

Egy egész komoly kis buli sült ki az egészből, hajnali kettőig lehetett élvezni a hangulatot, utána LA-ben is bezár a szórakozóhelyek nagy többsége.

Néhány partikép (ezek Örs képei, én sajnos nem vittem a gépet, pedig lehet vicces lett volna):

Miért van cilinderben? És mi az ott az ölében? :D

Miért van cilinderben? És mi az ott az ölében? 😀

Dance music

Dance music

Egzotikus táncos...

Egzotikus táncos és egy rémült arc alatta

Mikor a teraszon iszogattuk az ingyen mért szénsavas üdítőnket, akkor vettem észre, hogy valójában kedvenc utcámban bulizunk. Nem kicsit kedvenc, a leges-legkedvencebb:

2009-07-04 01-39-48

Még hátra volt az este legnehezebb része: hazajutás után átmászni a másik 20 emberen, akikekkel egy szobában szállásoltak el minket. A középiskolai kolim volt ehhez hasonlóan borzasztó, de ott leglább volt egy icicpici szekrényem, itt mindenki a táskájából élt:

Ez csak az egyik oldal, a másik irányban is ugyanilyen a szoba :D

Ez csak az egyik oldal, a másik irányban is ugyanilyen a szoba 😀





The New Party Standard

1 06 2009

Lelkesen szoktunk visszaemlékezni a jó bulikra. Gyakran már a visszaemlékezés is mosolyt csal az arcunkra, hiszen ezek talán életünk legmaradandóbb élményei: a haverokkal eltöltött boldog pillanatok a különben rohanó mindennapokban.

Mistelbach, a BP parádék, vagy pl az R-es strandolás… 🙂 Vagy pl a közös horror-mozizás, mikor a film végére már nem is tudunk figyelni, viszont jó pár pezsit elfogyasztunk a film alatt folyamatosan koccintgatva. Viszont 2009 május 23-án sikerült megdönteni a korábbi party-etalonokat.

Kedvenc rádiómban körülbelül 3-4 hónapja kezdték el megállás nélkül reklámozni, hogy a Memorial day hosszú hétvégéjén eget rengető bulira kell számítani. Helyszín a Dali City Cow Palace, amely szolgált már NBA sportcsarnokként, jéghoki stadionként, de számos koncertet rendeztek itt, többek között nekik: Dave Matthews Band, Iron Maiden, Saxon, Nine Inch Nails, The Beatles, Wings, The Doors, The Grateful Dead, Billy Idol, Eric Clapton, Elton John, Pink Floyd, Scorpions, Donovan, Kiss, Nirvana, Pearl Jam, Mötley Crüe, Ozzy Osbourne, Aerosmith, AC/DC, Elvis Presley, Red Hot Chili Peppers, The Rolling Stones, U2, Megadeth, Metallica, Rush, Primus, The 1998 and 1999 Family Values Tour, Journey, Van Halen.

Cow Palace

Cow Palace

Cow Palace

A Tehén-palotát Friszkó egyik arénájaként emlegetik, bár körülbelül 10 kilóméterre fekszik a várostól (Daly City-ben).

A 11-13 000 ülőhely több mint elég, egy jó bulihoz 🙂

ETD POP 2009

Az utóbbi pár hónapban Chriss Lake lett a legnagyobb kedvencem, szorosan mögötte Andy Caldwell, ma kb a hivatalos Energy slágerlista első 20 helyéből ők ketten 5 helyet foglalnak el. Chris Lake:

Deadmau5:

Szóval adottak voltak a személyes kedvenceim, és egy óriási partyhely, szóval nekem is jelen kellett lennem. A teljesség igénye nélkül, hátha valaki még ismer párat a többi aznapi fellépő közül: Paul Van Dyk, Ferry Corsten, Deadmau5, Sander van Doorn, Blake Jarrell, Deep Voices, LA Riots, Derrick Carter, Robbie Long,  etc.

Rég láttam ennyi rendőrt egy helyen. Sikerült egy parkolóhelyet találnom kb 3-4 utcával lejjebb (a helyszíni parkolás kb 3000 HUF-tól kezdődik mindenhol), és azalatt a 10 perc alatt, amíg a kocsiban pakolgattam a cuccom 3 járőr haladt el mellettem. Mivel illegális nyilvános területen alkoholt fogyasztani, és bontott üveg még a kocsid csomagtartójában sem lehet (különben 50 ropi, meg bent töltöd az éjszakát :)), így elég lassan sikerült elkészíteni az álcát: McDöncis pohárban sok jéggel az itóka, míg a másik kezemben amúgy is egy McDöncis zacskóban a kaja. Ha így megállít a rendőr gyanakodva, és beleiszik a piámba, mert nem hiszi el, hogy nem csak üdítő van benne (megfelelő töménységű oldat esetén a szagán nem érezni), akkor már tényleg megérdemlem, hogy bent töltsek egy éjjelt. Elindulok, befordulok a sarkon – hopp, egy rendőrautó. Nyugisan elhaladok mellette, és észreveszem, hogy az járdán az én oldalamon további 4-5 rendőr nézelődik, és el kellene haladnom mellettük. Így inkább a átkeltem a másik oldalra, azon a járdán egy egyenruhás sem volt, egészen az utca végéig. Ott viszont már csoportosan, minden irányban.  Rájöttem, hogy semmi értelme, ennyi zsaru az egész államban nincs, mint ott, akkor, úgyhogy nyugodtan fogyasztottam a hamburgerem, hozzá a töményet szürcsölgetve a pohárból…

Délután 3 körül kapcsoltam be először a rádiót (megint csak kedvenc rádióm… Energy 92.7), ami aznap a buli helyszínéről közvetített. A lelkes betelefonálók kérdésre, hogy “hosszú-e a sor?” csak ennyi volt a válasz:

– “Mivel a kapukat csak 5-kor nyitják, így most még senki nem mehet be, a sor elég hosszú. Viszont ennél ma már csak hosszabb lesz, úgyhogy inkább gyertek minél korábban!”.

Ekkora sort még életemben nem láttam. Elmentem a kapuhoz, onnan követtem sort az épület két oldala körül, és még nem látszott a sor vége, mert ismét kanyarodott… Nem, nem egyes sorban illedelmesen ácsingóztak a fiatalok, ez már az igazi buli-tömeg volt, 8-10 ember egymás mellett… Az épület meg ugye egy nagyobb stadionnal megegyező méretű, szóval a körülötte keringő sor sem olyan picike. De én már megtanultam a magamét, pofátlan magyar vagyok, aki a sornak a rossz végére áll, így kb 10 perc volt bejutni a ‘nem is tudom hány óra várakozás’ helyett. Természetesen mindent elszedtek a bejáratnál: se kaja, se innivaló, se dohányáru, nagyobb elektronikus eszköz, se hátizsák stb… teljes motozás, hogy tovább nehezítsék az illegális drogokat árulók dolgát.

A party nem volt piskóta, valami ilyesmi, mikor 12 000 ember bulizik együtt:

Vicces volt, hogy itt alkoholt ugye csak 21 fölött kapsz, míg ez a buli alul-korhatáros volt, azaz azon ritka események egyike, ahova már 17 évesen is bejuthatsz. Viszont így csomó pultnál kizárólag ásványvizet árultak, és nagyon furcsa látvány volt a pusztán vízre vágyó kígyózó sorokat látni. Én persze a sörös pulthoz mentem. Senki sehol… Csak egy szerencsétlen  pultos néni, akinek minden egyes sörömet 5 percig tartott lecsapolni az éjszaka folyamán. Hihetetlenül sutának tűnt szegény… Ennyire lassú kiszolgálás mellett a hajamat téptem volna, ha akár csak 2-3 ember lett volna előttem a sorban, de nem volt… így a lassúság ellenére mindig kellő közelségben érezhettem a hűtött prémium sörikét.

A rendőri jelenét nem csak az épületen kívül volt jelentős. A másnapi hírekben rövid összefoglaló tartottak: Marin County, South Bay, és a San Francisco megyékhez tartozó rendőrök is jelen voltak, megfelelő federális támogatottsággal. Álruhás rendőrök, FBI, szervezett bűnözés elleni osztályok, szóval mindenki itt volt, aki számít (vagy csak nagy bulira vágyott). Az eredmény is meg volt: az éjszaka folyamán 79 embert tartoztattak le kábítószer terjesztés vádjával. Szerencsére, ami nekem kellett, az meg volt: a sörhöz még csak sorban sem kellett állni…

Na jó, talán elég a rizsa, jöjjön néhány röpke jelenet az éjszakából:

Deadmau5 (a rossz hang minőség a hangerőnek köszönhető… a kamerák nem tudnak felvenni ennyi sok decibelt)

Sikerült egyszer véletlenül elsétálnom a hangfal-fal előtt 🙂 két oszlopban egymáson 18-18 hangfal – mármint ez csak az egyik oldal egyik fele. Nem bírtam sokáig, kb 5 másodperc alatt jöttem rá, hogy iszonyatosan fáj ettől a dobhártyám, azért is fogta/takarta mindenki a fülét arrafelé…

Ferry Corsten

Paul Van Dyk nem is tud zenélni. Az ő szettje már nem is hozott semmi újjat. Marcinak azért ajánlom a Kernkraft-ot, Bassolánál milyen jót mulattunk eme muzsikára:

Hát igen… Ez volt a 2009-es év legnagyobb bulija Kaliforniában. Jó is volt… Ezt a bulit is sokáig fogom még emlegetni. Most megvan az új etalon, megvan a következő cél: ennél komolyabb bulit találni!





Vegas Baby, Vegas!

14 01 2009

2009 január 10 piros betűs hétvége. Arvin munkatársammal és Örssel sok-sok szervezkedés és tervezés után végre nekivágtunk a sivatagnak, hogy Vegas-ban töltsünk egy hétvégét.

Munkából elég korán leléptünk, még előbb, mint gondoltuk, mert a főnök nem volt bent, mindenki más pedig azt ismételgette egész nap, hogy “miért nem indultunk már el”? Így olyan délután 3 fele Arvin rezidenciájánál autó cseréltünk, vagyis bevártuk Örsöt, és az ő LeSabre-jével mentünk tovább.

Indulás

Az idulás

Az út hosszú volt (912 km), de nagyon jól volt a hangulat, és egy kis Guitar-hero is befigyelt.

)

Guitar Hero - DS-en az autó hangrendszerére kötve 🙂

Láttatok már Nintendo DS-hez Guiter Hero-t? Hát eddig én sem, de nagyon komoly 😀 Bár ha hibázol gitározás közben, akkor az autó hangrendszerén elég durván érzékelhetőek a hamis hangok is 😀

Mohave - sehol semmi...

Mohave - sehol semmi...

Mohave 100 kilóméterrel később... még mindig semmi

Mohave 100 kilóméterrel később... még mindig semmi

Ide jön majd egy térkép, ha a google végre hagyja beilleszteni. 🙂

A 11 órás út át a sivatagon meghozta gyümölcsét, megérkeztünk és elfoglaltuk szobánkat a Motel 6-ben.

Hotels in Vegas

Hotels in Vegas

2009-01-10-17-36-03-0667Lehet, hogy a innen messziről nem tűnnek nagynak, de közelebb menve kiderül, hogy 30 emeletnél simán van mindegyik…

Az estére tervezett program elmaradt, mivel miután megtaláltuk a jéggépet a medence mellett, kis italozásba kezdtünk, ami rendesen elhúzódott. Végül inkább kipihentük a “kevés alvás + munka + vezetés” kombó fáradalmait, és aludtunk egy szemhunyásnyit.

Motel 6 - péntek estére

Motel 6 - péntek esti szállásunk

A szombat délelőtti program szintén elmaradt 😀 Sikerült későn felkelni, de hát ugye 5-6 óra alvásra csak szüksége van az embernek… 🙂

Vegas felfedezése

Vegas felfedezése

Mit is együnk?

Mit is együnk?

Gyors reggeli a már jól megszokott étteremláncok egyikében, és úticélunk a Sands Expo and Convention Center volt, ahol a CES-t is rendezik minden évben. Bolygónk legnagyobb évente megrendezett elektronikai kiállítása, melyen minden cég bemutatja azokat a elektronikai eszközöket, amit az üzletekben csak jópár év múlva lehet csak megtalálni. A CES óriási, azonban a 110 000 négyzetméteres kiállító-központban volt párhuzamosan másik rendezvény számára is hely, így mi az AVN expót látogattuk meg. Maga az AVN díjátadó kicsit drága mulatság, nem volt kedvünk 400 000 forintért asztalt foglalni. A kiállítás szerencsére már kevesebb pénzből is megtekinthető. Viszont, közös megegyezés alapján nyilvánosan nem lesz olvasható a következő bejegyzés, kivéve Arvint és Örsöt, akik ugye amúgy is jelen voltak az eseményen.